Fenntartási időszak – I. negyedévi foglalkozás
Időpont: 2025. július 29.
Konzorciumi tag: Területi Művelődési Intézmények Egyesülete (Nyírség Könyvtár Alapítvány)
A pályázati projekt eredményeit és tapasztalatait bemutató csoportos foglalkozás a vizuális pályaorientáció, a verspedagógia és a zenepedagógia kombinált módszertanával.
A projekt első szakmai foglalkozása, melyen kisvárdai gyerekek vettek részt, arra a felismerésre épült, hogy a fiatalok személyiségfejlődésének egyik meghatározó eleme a saját közösségükhöz, lakóhelyükhöz és kulturális örökségükhöz való kötődés megerősítése. A résztvevők a projekt célcsoportjához hasonló korosztályból érkeztek, ezért a szakmai program középpontjába olyan élményalapú feladatok kerültek, amelyek egyszerre fejlesztették kreativitásukat, kommunikációjukat és együttműködési készségüket. A vizuális pályaorientáció, a verspedagógia és a zenepedagógia ezúttal is egymást kiegészítő módszertani egységet alkotott, ugyanakkor a hangsúly a helyi identitás és a közösségi felelősség tudatosítására került.
A foglalkozás nyitányaként a résztvevők egy interaktív beszélgetésen idézték fel azokat a helyi értékeket, amelyekre szívesen emlékeznek, vagy amelyeket fontosnak tartanak saját településük életében. A szakember nem kész válaszokat várt, hanem személyes történeteket. A tanulók meséltek családi hagyományokról, közös falunapokról, sporteseményekről, régi épületekről, helyi legendákról és olyan emberekről, akik sokat tettek közösségükért. A beszélgetés során hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ugyanazon települést mindenki más szemszögből látja, és ezek a különböző nézőpontok gazdagítják a közösségi gondolkodást.
A vizuális pályaorientációs műhely során a csoportok azt a feladatot kapták, hogy készítsenek egy nagyméretű közösségi térképet, amely nem földrajzi pontossággal, hanem érzelmi és kulturális jelentőségük szerint mutatja be Kisvárda számukra fontos helyszíneit. A tanulók rajzokkal, fényképkivágásokkal, színes papírelemekkel és rövid szöveges ismertetőkkel dolgoztak. Egyes csoportok a közösségi tereket hangsúlyozták, mások a természet közelségét emelték ki, míg néhányan a kulturális rendezvényeket és hagyományőrző programokat helyezték alkotásuk középpontjába.
A feladat második részében a csoportoknak azt is végig kellett gondolniuk, milyen új kulturális kezdeményezésekkel lehetne még vonzóbbá tenni településüket a fiatalok számára. A javaslatok között szerepelt szabadtéri verspark, közösségi falfestmény, ifjúsági zenei klub, helyi alkotók kiállítása, valamint egy olyan rendezvénysorozat, amely a különböző generációkat közös programokba kapcsolná be. Szakembereünk külön értékelte, hogy a résztvevők nem csupán ötleteket fogalmaztak meg, hanem azok megvalósításának lehetőségeiről is gondolkodtak.
A verspedagógiai foglalkozás ezúttal a szülőföld, az otthon és az emberi kötődések témáját dolgozta fel. A feldolgozáshoz Tompa Mihály, Juhász Gyula és Reményik Sándor egy-egy költeményét választott a foglalkozásvezető. A közös vershallgatást követően nem elemző beszélgetés következett, hanem egy olyan feladat, amelyben a résztvevőknek egy-egy vers hangulatát kellett összekapcsolniuk saját emlékeikkel. Többen nagyszüleik kertjét, régi iskolai élményeiket vagy közös családi ünnepeket idéztek fel, mások azt fogalmazták meg, milyen érzéseket jelent számukra a hazatérés vagy egy ismerős táj látványa.
A feldolgozást követően a csoportok rövid, képekből és szövegrészletekből álló kollázsokat készítettek, amelyek vizuálisan is megjelenítették a versek által felidézett hangulatokat. Ez a módszer tudatosan kapcsolta össze a vizuális alkotást és az irodalmi élményt, miközben lehetőséget adott arra is, hogy a kevésbé szívesen megszólaló tanulók képi formában fejezzék ki gondolataikat. A közös bemutatók során jól láthatóvá vált, hogy ugyanaz a költemény milyen eltérő asszociációkat és érzelmeket indíthat el különböző emberekben.
A zenepedagógiai műhely központi eleme a népzenei motívumok és a közös ritmusalkotás volt.
A résztvevők először egyszerű népi ritmusjátékokkal ismerkedtek meg, majd ezekből kiindulva saját ritmuskíséreteket készítettek. Szakemberünk hangsúlyozta, hogy a közös zenélés nem előadóművészi teljesítményt kíván, hanem figyelmet, alkalmazkodást és egymás támogatását. A gyakorlat végére valamennyi csoport önálló ritmusszerkezetet alakított ki, amelyeket végül egyetlen közös előadásban kapcsoltak össze. A közös produkció sikerét elsősorban az egymásra figyelés és a folyamatos kommunikáció biztosította.
A foglalkozás végén a résztvevők közösen értékelték a nap során szerzett élményeket. Többen megfogalmazták, hogy korábban nem gondolták volna, hogy egy település kulturális értékeiről ilyen sokféleképpen lehet beszélni, rajzolni vagy zenélni. Mások azt emelték ki, hogy a közös alkotás során olyan osztálytársaik gondolatait is megismerték, akikkel korábban ritkán dolgoztak együtt. A foglalkozásvezető megfigyelése szerint a végére jelentősen erősödött a résztvevők közösségi aktivitása és egymás iránti nyitottsága.
Szakmai összegzés
Az első negyedévi foglalkozás tapasztalatai egyértelműen igazolták, hogy a helyi identitásra és kulturális örökségre épülő művészetpedagógiai megközelítés erős motivációt jelent a fiatalok számára. A vizuális pályaorientáció fejlesztette a kreatív tervezést és a közösségi gondolkodást, a verspedagógiai feladatok mélyítették az önreflexiót és az érzelmi azonosulást, míg a zenepedagógiai gyakorlatok erősítették az együttműködést és az egymásra figyelést. A résztvevők aktív közreműködése és nyitottsága megerősítette, hogy a projekt komplex módszertana eredményesen járul hozzá a közösségi kompetenciák, a kulturális érzékenység és a személyes felelősségvállalás fejlődéséhez, megfelelő alapot teremtve a következő negyedévek szakmai munkájához.