2018. július 23. – Wiegmann Alférd: A kreativitás

A kreativitás témaköre régóta izgatja az oktatáskutatókat, az iskolavezetőket és a gyakorló pedagógusokat. A kreatológia tudományága az utóbbi évtizedekben megerősödött, tudományos eredményei figyelemre méltóak. A kreatívitás kutatása, az alkotóképesség fejlesztése, az ehhez szorosan kapcsolódó innovációk mind nemzetközi, mind hazai szinten előtérbe kerültek.

A téma szempontjából rendkívül fontos, hogy a kreativitást először a gazdaság világa fedezte fel magának. Egyre többet olvasni kreatív iparágakról, mindenekelőtt a versenyképesség és a szervezetfejlesztés vonatkozásában.

A pedagógiában is kiemelt szerep jut a kreativitásnak, melynek egyik oka, hogy az alkotóképesség az egész életen át tartó tanulás paradigmájában kiemelt helyet foglal el. Ez nem egyszerűen a tudásintenzív gazdasággal és a tudásalapú társadalommal hozható szoros kapcsolatba, hanem a tanulás új értelmezésével. A hagyományos iskola tanulásfelfogása nagyrészt asszociációs lélektanra épít, azaz előtérbe helyezi az ismeretelsajátítást, a figyelmet és a memóriát, a fogalmak bemagolását, a tanári magyarázatok egyszerű reprodukálását. A tanulás új értelmezése egyrészt a tanulói aktivitás, másrészt a tanulói környezet szerepét hangsúlyozza.