2018. október 26. – Tóth Zsuzsanna: Drámapedagógia a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók oktatásában
Gyakorlati tanácsokat adni pedagógusoknak – a hátrányos (sőt, halmozottan hátrányos) helyzetű tanulók fejlesztése, társadalmi integrációja érdekében – általában, több mint lehetetlen. Egyen-tanácsok éppúgy nincsenek, mint egyen-pedagógusok, vagy egyen-diákok. De egyen-problémákkal is ritkán találkozni. Ha tipikus gondokra keresünk választ, akkor viszont érdemes beszélni arról, hogy milyen alternatívákat nyithat meg a nevelésben, a személyiségfejlesztésben és a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatásában a drámapedagógia.
Miért? Mert a sikeres integrációhoz olyan módszerekre van szükség, amelyek elhagyják a rossz pedagógusi beidegződéseket. Mert a siker érdekében a gyereknek meg kell nyílnia, hogy szabaddá tehesse alkotó energiát, s mert a pedagógusnak is nyitottnak kell lenni a másik (a gyermek) elfogadására, az együttműködésre. A drámapedagógia olyan eszközrendszert kínál, amellyel könnyebbé válik a tanulókkal folytatott kommunikáció éppúgy, mint a gyerekek egymás közötti kapcsolatteremtése. Az előítélettől mentes kooperáció, a játék öröme utat nyit a gondolkodás felszabadításához, az élményeken keresztüli ismeret átadáshoz, az aktivitás növeléséhez, a személyiség komplex fejlődéséhez. Meggyőződésem, hogy a drámapedagógia innovatív és hatékony eszköz a hátrányok felszámolásában, közelebb visz a helyes magatartásformák felismeréséhez, a társas kapcsolatok elmélyítéséhez. Segíti a közösség erejének megtapasztalását, s mindazon értékek felismertetését, amelyek társadalmi lényként való létezésünkben dominánsak. Ezen kívül megemlítendő, hogy olyan, a 21. században nélkülözhetetlen alapkészségek fejlesztését segíti, mint a nyitottság, a tanulási és információfeldolgozási készség, s nem utolsósorban a szociális és érzelmi intelligencia. Mindezek nélkülözhetetlenek az egyén értelmes és boldog életéhez.
A rendkívül sokoldalúan használható – az oktatómunkába is kiváló eredménnyel beilleszthető tanítási dráma egyik speciális „felhasználási” területe a szakértői játék, amely akár egy egész tanéven át folytatható. Ennek során a diákoknak hosszabb ideje van elfogadni a játékban felkínált fikciót, vagyis hosszabb a kontextus-építési folyamat. A központba állított probléma szakértőinek bőrébe bújva – modellezve a kihívásokat, melyekkel a valóságban is szembesülhetnek, szemlélődően, és sokoldalúan vizsgálhatják a résztvevők a kérdést, és alaposan körüljárva tárhatják fel az okokat és következményeket. Az így felépített világon keresztül akár komoly helyi problémákra, saját életkérdésekre adandó érvényes válaszok is születhetnek, s mindenképpen mélyül a közvetlen közösségért érzett felelősség. A szakértői dráma komplex technikája kiválóan alkalmas szaktantárgyak tudásanyagának elsajátítására, elmélyítésére.