A programba bevont szakmai megvalósítók részére havi rendszerességgel szervezünk workshopot, ahol a projekt aktualitásai mellett szakmai kérdések megvitatására is lehetőség nyílik, olyan szakemberek bevonása mellett, mint
- Ledőné Dolmány Mária a Magyar Drámapedagógiai Egyesület alelnöke, a Magyar Tehetségtanács elnöke
- Kiss László a Magyar Kultúra a Lovagja, Bessenyei György és Csokonai díjjal kitűntetett népművelő
- Wiegmann Alfréd: Radnóti-díjjal kitűntetett színházi és televíziós szakember, Nívó-díjas rendező, az Első magyar Versszínház művészeti vezetője
- Szebeni István televíziós műsorvezető
- Bánhidiné Maróti Magdolna a Hang-Szín Tanoda vezetője, a ZIG-Singers megalapítója
- Tóth Zsuzsanna: a Verskultúra lovagja, Wlassich Gyula díj, Ezüstgyűrűvel kitüntetett közművelődési szakember
A szakmai workshopok beszámolói az alábbiakban olvashatók.
2018. május – Ledőné Dolmány Mária: Közösségi lét – (amatőr) művészeti tevékenység
Az művészeti tevékenység – aktivitás – hatékony eszköze a közösségi lét kialakítása mellett a fiatalok sokrétű képességeinek kibontakoztatásának, a társadalmi együttélés szabályainak és törvényszerűségeinek megtanítására; a tolerancia, a csoporton belüli együttműködés készségének elsajátítására. A művészeti produktumok által közvetített tartalmak és elsajátításuk, továbbá a létre hozandó alkotások „közösségi‟ erejében, vagy bölcsességében rejlő „ethosz‟-ok segíthetik e folyamatot.
Az amatőrség fogalma
Az amatőrséget definiálhatjuk a társadalmi munkamegosztásban betöltött funkciója szerint, vagy a művészetekhez való egzisztenciális viszonya alapján. E szerint fogalmazhatunk úgy, hogy amatőr művésznek tekinthető, azaz alkotó, aki foglalkozását illetően nem sorolható a hivatásos művészek közé: azaz tevékenységét a művészetek szeretete, önmagából fakadó öntevékenység, a megmutatás, a tanulás, és befogadás vágya serkenti, de képes esztétikai érték – művészet létrehozására is. Ha az ember felől közelítünk és a művészi alkotókészség, felől vizsgáljuk, akkor láthatjuk, a művészi alkotókészség olyan az emberi lényeghez tartozó általános tulajdonság, ami társadalmanként, változó körülmények között másként jelenik és valósul meg. Eredete abban az emberi lényegben ragadható meg, ami képessé teszi az embert a közvetlen szükségletein túli termelésre. „Vagyis a művészet az emberi lényeg eltárgyiasulása, amelyben az érzéki módon felfogható, szemlélhető és visszafogható.‟ Mondhatjuk úgy is, hogy az emberben latensen megtalálható a művészi alkotókészség……
Ha figyelmen kívül hagyjuk a külső motivációs tényezőket, mint például az iskola kötelezettségnek, vagy a szülői késztetésnek való megfelelést, milyen motivációk késztetik a tizenéves fiatalt, hogy verset mondjon, énekeljen, vagy éppen rajzolni kezdjen?
Az amatőr művészeti tevékenység egészét átfogó motivációs rendszert kiegészítik és átszelik azok a közvetlen és közvetett motivációk amelyek az egyén szempontjából meghatározók.
Közvetlen motivációk:
| önmegvalósítás |
saját képességeinek kibontása |
| öröm – okozó |
örömszerzés környezete számára |
| szakmai fejlődés |
eredményes szereplés, profivá válás |
| hírnév, siker |
elhívatottság |
| szórakozás időtöltés |
súlytalan lét, szórakozás időtöltés |
Közvetett motivációk
| szociális harmónia |
az élet, a világ jobbá tétele |
| természeti harmónia |
ember és természet közötti viszony jobbá tétele |
| társadalmi igazságosság |
a művészet társadalmi szerepe felerősödik |
| emberi kapcsolatok |
érzelmek fejlesztése |
| szabadság, autonómia |
egyéni önkifejlesztés |
| partikuláris igények |
rekreáció, pillanatnyi időtöltés |
| játék igénye |
feszültség és oldás öröme |
2018. június – Kiss László: Kulturális örökségünk a világhálón
A Kiss László vezetésével megvalósult workshopon a világháló életünkre gyakorolt hatását, az információkhoz való hozzáférhetőséget vitattuk meg.
Az elektronika, a telekommunikáció, a világháló szinte teljes mértékben átalakítja világunkat, hiszen mindenhez hozzáférhetünk, mindent megismerhetünk, sőt olyan információkat birtokolhatunk, amelyekre idáig lehetőségünk sem volt. Szinte minden információt korlátok nélkül megszerezhetünk, s olyan lehetőségek birtokosai vagyunk, amelyek a kultúra tekintetében a valóságban korlátlanok, csak annak a hálón való léte vagy hiánya határozza meg.
Kiss László szerint az emberiség szinte teljes ismeretanyagának a birtokosai lehetünk, és csak azért szinte mindegyiké, mert kapacitás kérdése, hogy az emberiség olyan enciklopédikus tudás birotkába kerüljön, amely felöli a teljes, az emberiség által ismert világot, és annak jelenségeit. Nehezen látható át, nehezen mérhető, hogy a világháló milyen gyorsasággal töltődik fel újabbnál újabb információkkal. Ma nem az a gondunk, hogy a világhálón van-e megfelelő információ, vagy sem, hanem az, hogy bizonyos információkat hol találunk meg, tudjuk-e úgy szűkíteni vagy éppen tágítani a kérdéseinket, hogy rátaláljunk a megfelelő válaszra.
2018. július – Wiegmann Alférd: A kreativitás
A kreativitás témaköre régóta izgatja az oktatáskutatókat, az iskolavezetőket és a gyakorló pedagógusokat. A kreatológia tudományága az utóbbi évtizedekben megerősödött, tudományos eredményei figyelemre méltóak. A kreatívitás kutatása, az alkotóképesség fejlesztése, az ehhez szorosan kapcsolódó innovációk mind nemzetközi, mind hazai szinten előtérbe kerültek.
A téma szempontjából rendkívül fontos, hogy a kreativitást először a gazdaság világa fedezte fel magának. Egyre többet olvasni kreatív iparágakról, mindenekelőtt a versenyképesség és a szervezetfejlesztés vonatkozásában.
A pedagógiában is kiemelt szerep jut a kreativitásnak, melynek egyik oka, hogy az alkotóképesség az egész életen át tartó tanulás paradigmájában kiemelt helyet foglal el. Ez nem egyszerűen a tudásintenzív gazdasággal és a tudásalapú társadalommal hozható szoros kapcsolatba, hanem a tanulás új értelmezésével. A hagyományos iskola tanulásfelfogása nagyrészt asszociációs lélektanra épít, azaz előtérbe helyezi az ismeretelsajátítást, a figyelmet és a memóriát, a fogalmak bemagolását, a tanári magyarázatok egyszerű reprodukálását. A tanulás új értelmezése egyrészt a tanulói aktivitás, másrészt a tanulói környezet szerepét hangsúlyozza.
2018. augusztus – Szebeni István a televíziós műsorokról
A televízió műsorait mindenki ismeri, aki nézi és ezt nagyon sokan teszik. Ők nem csak nézői, hanem természetesen kritikusai is a látottaknak. A televíziós műsorkészítés ismereteket, háttértudást, gyors és pontos döntéseket követel és a világ televíziós piacának állandó követését. A műsorstruktúrák tervezése sokszor hónapokkal, néha évekkel is megelőzheti az adásba kerülés időpontját. Befolyásolja a hatályos médiatörvény, a hazai és külföldi médiapiac változása a hazai kereslet és kínálat és számos be nem tervezhető elem.
A televízió nem egy műfaj autentikus helye, műsora eklektikus, heterogén, ami a közönség homogenizálásának eszköze. Lényege, hogy minden információt egyneművé tesz, az ún. átlagnézőhöz igazít.
A televíziós műsorkészítésben a következő területeket szokták megkülönböztetni:
információs műsorok, filmműsorok, kulturális- és oktató műsorok, gyermekműsorok, sportműsorok, szórakoztató műsorok, promóciós műsorok, vallási műsorok, kisebbségi és határon túli műsorok, esélyegyenlőségi műsorok, regionális műsorok.
2018. szeptember – Bánhidiné Maróti Magdolna: Musicalekről
A musical (ejtsd: mjuzikel) színpadi műfaj, a színházművészeten belül a zenés színház modernebb darabjait foglalja magába, olyan színházművészeti ág, amely egyesíti magában a zene, a tánc és a színházi dramatikus elemeket. Kifejezetten szabad műfaj, az alkotók által formálható, nincsenek megdönthetetlen formai vagy műfaji szabályai. A musical szónak nincs magyar nyelvű megfelelője. Számos társművészettel bír, ilyen például a táncművészet, a képzőművészet, valamint a zene.
A musicalt gyakran a modern kor operájának nevezik. Ez a meghatározás azonban nem alkalmas minden zenés színházi darab definiálására, ugyanis vannak úgynevezett zenés darabok és vannak musicalek. A különbség a zenei szerkezet formájában rejlik. Míg a „zenés darab” pusztán azt jelenti, hogy a darabban van néhány zenés betét, dal, különösebb zenei-szerkesztési összefüggés nélkül (tehát ezek a zenei elemek önállóak, ismétlés nélkül, vagy csak kevés ismétlődéssel), az „igazi” musicalben az operához hasonlóan nincs prózai rész, vagy csak nagyon elenyésző, elhanyagolható. A másik struktúrabeli elem az, hogy szintén az operához hasonlóan a zene szerkesztve van, operaszerűen, tehát témák, ciklusok követik egymást, ismétlődnek, és így a zenének önmagán túl, szerkezetileg is üzenete van.
Több mérföldköve is volt fejlődésének: Először a Broadway-en bemutatott jazz-operettek, jazz-musicalek sikere emelte az égbe a szerzőket és az – akkor már így nevezhető – sztárokat. Cole Porter, Irving Berling amerika hőseinek számítottak.
2018. október – Tóth Zsuzsanna: Drámapedagógia a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók oktatásában
Gyakorlati tanácsokat adni pedagógusoknak – a hátrányos (sőt, halmozottan hátrányos) helyzetű tanulók fejlesztése, társadalmi integrációja érdekében – általában, több mint lehetetlen. Egyen-tanácsok éppúgy nincsenek, mint egyen-pedagógusok, vagy egyen-diákok. De egyen-problémákkal is ritkán találkozni. Ha tipikus gondokra keresünk választ, akkor viszont érdemes beszélni arról, hogy milyen alternatívákat nyithat meg a nevelésben, a személyiségfejlesztésben és a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatásában a drámapedagógia.
Miért? Mert a sikeres integrációhoz olyan módszerekre van szükség, amelyek elhagyják a rossz pedagógusi beidegződéseket. Mert a siker érdekében a gyereknek meg kell nyílnia, hogy szabaddá tehesse alkotó energiát, s mert a pedagógusnak is nyitottnak kell lenni a másik (a gyermek) elfogadására, az együttműködésre. A drámapedagógia olyan eszközrendszert kínál, amellyel könnyebbé válik a tanulókkal folytatott kommunikáció éppúgy, mint a gyerekek egymás közötti kapcsolatteremtése. Az előítélettől mentes kooperáció, a játék öröme utat nyit a gondolkodás felszabadításához, az élményeken keresztüli ismeret átadáshoz, az aktivitás növeléséhez, a személyiség komplex fejlődéséhez. Meggyőződésem, hogy a drámapedagógia innovatív és hatékony eszköz a hátrányok felszámolásában, közelebb visz a helyes magatartásformák felismeréséhez, a társas kapcsolatok elmélyítéséhez. Segíti a közösség erejének megtapasztalását, s mindazon értékek felismertetését, amelyek társadalmi lényként való létezésünkben dominánsak. Ezen kívül megemlítendő, hogy olyan, a 21. században nélkülözhetetlen alapkészségek fejlesztését segíti, mint a nyitottság, a tanulási és információfeldolgozási készség, s nem utolsósorban a szociális és érzelmi intelligencia. Mindezek nélkülözhetetlenek az egyén értelmes és boldog életéhez.
A rendkívül sokoldalúan használható – az oktatómunkába is kiváló eredménnyel beilleszthető tanítási dráma egyik speciális „felhasználási” területe a szakértői játék, amely akár egy egész tanéven át folytatható. Ennek során a diákoknak hosszabb ideje van elfogadni a játékban felkínált fikciót, vagyis hosszabb a kontextus-építési folyamat. A központba állított probléma szakértőinek bőrébe bújva – modellezve a kihívásokat, melyekkel a valóságban is szembesülhetnek, szemlélődően, és sokoldalúan vizsgálhatják a résztvevők a kérdést, és alaposan körüljárva tárhatják fel az okokat és következményeket. Az így felépített világon keresztül akár komoly helyi problémákra, saját életkérdésekre adandó érvényes válaszok is születhetnek, s mindenképpen mélyül a közvetlen közösségért érzett felelősség. A szakértői dráma komplex technikája kiválóan alkalmas szaktantárgyak tudásanyagának elsajátítására, elmélyítésére.
